Túrabeszámolók

Bicskei húsvéti hétvége 2019

A CaveKids ősatyja és ősanyja a most már bőséges gyermekáldással rendelkező Katzer-Sölétormos páros invitálta meg a csapatot bicskei otthonukba, melyet örömmel fogadtunk. Húsvét péntek reggel Zudi és jómagam keltünk útra a MÁV S-10-es viszonylatán, Bicskén leszállva Anna várt minket a kicsiAnnával és mégkisebbLillával. Miután a család otthon kiszállt, Zudival elkocsikáztunk Csesznekre és kipróbáltunk pár vasalt utat, közben megnéztük a Cseszneki-sziklaodút. A ferratat megunva egy kirándulásra indultunk, ahol először a Kő-árokban túráztunk, utána pedig az izgalmas és szép formákkal rendelkező Ördög-árkot csodáltuk meg. Estére értünk vissza Bicskére, ahol csatlakozott hozzánk Fecó, Melinda és a munkából megérkező Katzer is. A tábortűz mellett sütögetéssel fejeztük be a napot.

Szombaton Zudi, Melinda, Fecó és én elmentünk megnézni a híres Felcsút községet, majd továbbutazva megcsodáltuk az alcsúti platánfasort és arborétumot. Az arborétumban megcsodáltunk pár szép idősebb fát is (platán, óriás tuja, mocsárciprus), Fecó még az egyik forrás vizét is beindította. Eközben Krisz és családja is Bicskén vendégeskedett. Késő délután megnéztük Katzer tanácsára a csapdii borozót, amiben nagyon kellemesen csalódtunk. Este tábortűz.

Vasárnap Zsófival, Tegével, Rékával, Joeval, Jucival, Julival és Pistivel, Kriszékkel és az ismerőseivel kiegészülve kezdtük a napot. Reggel a pincében nyugvó kemencét próbáltuk kihozni a napvilágra, ami több okból is nehéz volt: csak az ablakon fért ki centire pontosan és kb. 200 kg. Végül közel egy órás munka után, amiközben Vince is segített videochaten, sikerült kirántani a pincéből a jószágot és egy húzórendszerrel átküldeni az ablakon. 

A csapat utána kettévált: az egyik fele beüzemelte a kemencét, ahol hatalmas mennyiségű töki pompos és pizza állt elő délutánra; a többiek pedig Tatabányára mentek vasalt utazni. Anna nagy örömére le tudta adni Lillababát gyermekmegőrzőbe, így ő is élvezhette kicsit a mászást. Réka a főfelvigyázó és még ketten asszisztáltunk a megőrzésnél, hát még van mit tanulnunk :-) 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Este tábortűznél fejeztük be a töki pompos és pizzaevést, majd egy kis gitározással, énekléssel töltöttük ki a maradék időt. Másnap reggel a maradék tésztát kisütöttük, majd sátrat bontottunk és könnyes búcsúval köszöntünk el a nyulaktól, pipiktől, kakasoktól, gyerekektől és barátoktól, de persze azért a tojásfestés és a locsolkodás sem maradt el :-)

HegyiTomi

Montenegró 2017

Ismét Montenegróban járt kis csapatunk sok tagja, amiről HegyiTomi készített beszámolót:

http://ftsk.hu/FTSK/turak/montenegro2017.pdf

Jó olvasgatást :)

Éljen az ifjú pár!

Sok boldogságot az ifjú párnak ;)

Első AF köteles túra a Bükkben

Idén ősszel úgy alakult, hogy ellátogattunk egy hosszú hétvégére a CaveKids-el a Bükki Nemzeti Park területére.
Az első napon sikerült estére leérnünk, gyorsan be is pakoltunk a szállásra, a Létrási kutatóházba, ami mellett majdnem elmentünk. :) Természetesen már nyitott (elég hiányos) unikum fogadott minket, és jó hangulat a verandán, egy kis iszogatás után, vacsi és pihi mert reggel nagy feladat várt ránk.
Szombat reggel Réka tartott az alapfokúsoknak egy kisbeg rovancsot, majd Katzerral elmentünk a kulcsokért. Amikor vissza értünk öltöztünk és még indulás előtt Nóri és Frodó is kipakoltatták velünk a kisbeget, hisz több szem többet lát, avagy ismétlés a tudás anyja…


Ez után egy hosszabb túra várt ránk az István-lápai-barlang bejáratáig, hegyen-völgyön át. Amikor odaértünk mindenki felvette a slószát, begeket, majd 2 csoportban elindultunk lefelé egy kis szünettel. Lefele menet létra létrát követett, voltak kisebb egyenes szakaszok, de volt olyan is, ami szinte visszahajlott maga alá, és némelyik elég mozgékony is volt. Valahol félúton járhattunk lefelé amikor megálltunk egy gyors frissítőre a bivaknál. Onnan pedig a híres, sokat emlegetett indián-hídhoz értünk amin fantasztikus volt áthaladni. Amikor leértünk az aknarendszer aljára, ott indult csak igazán a túra. A nyugati ágban terveztük eltölteni a napunkat, ami sikerült is, csak amikor kerestük az egyes szifon kerülő ágát, mert azt hittük zárva van, majdnem átmentünk a szifonon, de vissza is fordultunk, hogy az nem lehet a kerülő. Tovább keresve meg lett a kerülő és át is haladtunk rajta. A 2-es és 3-as szifont nem kerültük ki szerencsénkre, a vízszint elég alacsony volt és nyitottak voltak a szifonok, így át tudtunk rajtuk haladni. A másik csapatot a 2-es 3-as szifon közt értük be és tartottunk velük egy kis pihenőt. Ők a sárkányfalon jöttek le kötéllel. Innen közösen haladtunk a 4-es szifonig ahol csak az előző csapat ment át, mi szép lassan elindultunk visszafelé. A szifonok közti részeken főleg az 1-es előtt és az 1-es 2-es közti részen csodás patakos medrekben sokszor térdig érő vízben gázoltunk végig. Visszafelé egy patakos ág alján a kifele vezető létránál megbeszéltük időben vagyunk így majd jól eltúrázunk a keleti ágba is, így a létra helyett tovább mentünk a meanderben. Ezután ért minket csak a meglepetés, amikor azt hittük a keleti ágban vagyunk és majd átmásztunk egy szifonon, de pikk pakk ismerőssé vált a hely. Ez volt a nyugati ág 1-es szifonja, amit korábban kikerültünk. Ott még mindig maradt időnk így egy kicsit keringtünk járatokat keresgélve, majd megjött a másik csoport is, így kimentünk egy nagyobb szomszédos terembe, és tartottunk egy nagyobb szünetet, hogy kicsit mindenki feltöltődjön, ettünk-ittunk, elemet cseréltünk. Amikor mindenki végzett elindultunk kifelé, ám haladás közben ismét előjött az ötlet, hogy meg lehet látogatni a keleti ágat és akkor nem kell annyit várni egymásra a hosszú és hatalmas létrasoron. Vincének volt szerencséje kicsit benézni a keleti ágba is, de csak az első aknáig mászógépek hiányában. A barlang csodás volt sok helyen csak kiépített lépések vagy kötelek és a sok létra segítségével tudtunk haladni. Sajnos a szén-dioxid jelenlétét lehetett érezni végig. Én csak addig emlékszem, hogy kijutok, onnan nem tudom, hogy kerültem a szállásra?! A háznál valahogy magamhoz tértem, bár kicsit rossz kedvem volt amiatt, hogy a létrán kissé belassultam kifelé a végén ezzel másokat hátráltatva. De mint ismerjük a Katzert, ezt ő sem hagyta szó nélkül, körém gyűjtötte a Pistit, Joe-t, Tegét, Frodót és némi alkohol társaságában elmesélték, hogy ne legyek ezért letörve, első nagyobb barlangom és ez normális. Amikor már úgy “jól” éreztem már magam, jobbnak láttam enni egy jó meleg levest, ehhez Orsitól kunyiztam egy lábast kölcsön és egy jó meleg kávét is főztem Katzer bögréjében. Ezután megpróbáltam a Vincét elővadászni egy gyenge sörözéshez, de eldőlt mint egy liszteszsák. Így inkább megnéztem a favágó, magát baltával, önmészároló Katzert és én is lefeküdtem a söröcském után :)
Vasárnap a Fekete-barlang volt a cél. Ráérősen keltünk, mert tudtuk, hogy nem egyszerre fogunk lemenni a barlangba ugyanis Tege és Kornél vizsgázni fognak szerelésből és addig nem zavarhatunk annyian. Így inkább begyújtottunk, megreggeliztünk és elment a csapat első fele.
Mi még maradtunk kicsit pihenni, pakolni. Én igazából mozdulni sem bírtam úgy fájt mindenem.
Kornélnak még volt egy társmentős vizsga az egyik fánál, ez még meg lett fejelve egy igen látványos kötélvágós társmentéssel melyben Vince volt a dög.

Ezzel kicsit el is ment az idő úgyhogy mi is elindultunk a barlanghoz. Amikor megérkeztünk még nem volt kint mindenki, így ott még kicsit várnunk kellett, de legalább ott megszületett a lépőszáram. :) Lefele menet Kornél vizsgázott így hagytuk őket kicsit előrébb menni és csendes követtük a párost. Én már az elején csak pislogtam, hogy hol, hogy, és hova kell eljutnunk. Kicsit ijesztő volt első ránézésre az első komolyabb köteles barlangom, de megérte, mert csodás volt. Hatalmas egybefüggő cseppkőlefolyások mellett ereszkedtünk le, minden apró párkány alatt szinte lógtak denevérek. Voltak nagyobb egybefüggő kötélszakaszok ahol nem kicsit nyúlt a kötél és kicsit furi volt rajta közlekedni főleg felfele. Nem mentünk nagyon le, csak a Ramszesz teremig. Ott egy kicsit még túrázgattunk, kipróbáltuk Frodó izofóliáját, és el is indultunk kifelé. Amikor kiértünk a barlangból már finoman csepegett az eső, így ameddig vártuk, hogy mindenki kijöjjön, kicsit el is áztunk. A házhoz visszaérve még egy gyors evés várt ránk, majd elkezdtünk pakolászni, takarítani, kötelet mosni. Közben Katzerral visszavittük a kulcsot a pénztárba, aztán amikor mindenki végzett elindultunk haza.

Nekünk nagyon tetszett a túra, eszméletlen fárasztó, de legalább tízszer annyira jó volt.
Köszönjük a csapatnak, hogy velük lehettünk, reméljük várnak még ránk hasonló kalandok.
Külön köszönet a szervezésért, Rékának és Frodónak.

Vince és Gábor