Csapatunk egy gyönyörű szeptemberi hétvégét szemelt ki arra, hogy meglátogassuk Joe szüleinek nemrég megnyitott vendégházát (a reklám helye: DuNatura Vendégház) Dunakilitin. A programon egy egész regimentnyi tag és ismerős vett részt: Juci, Pisti, Anna, Katzer, Zsófi, Tege, Joe, Tamás, FA és Zudi volt ott. Az időjárás nem tűnt épp kedvezőnek, mivel pénteken egész nap szakadó eső esett, de ez sem riasztott el minket. A péntek esti érkezés és szokásos kellemes hangulatú beszélgetés-iszogatás után elpihentünk, hisz másnap hajnalban indult a móka :)
Szombaton a szigetközi Duna kellemesen csörgedező vízén eveztünk el, illetve meglátogattunk egy gyönyörű holtágat is. A nap reggelivel indult, majd mindenki vizet bíró cuccba vágta magát, elautóztunk a folyóig, ahol vezetőt és csónakokat béreltünk a délelőttre. Átvettük az evezőt és a mentőmellényeket, megismerkedtünk az elméleti alapokkal, majd rövid gyakorlatozás után nekiindultunk a túrának. Meglepően jó idő kerekedett mindeközben, mivel eltűntek a felhők, sőt, ragyogó napsütésben tudtunk vízitúrázni. Menet közben több híd alatt és sziget körül eveztünk el, majd hirtelen egészen meglepő látvány tárult elénk: szarvasok úsztak át a folyón, majd kapaszkodtak ki a partoldalon egy mellettünk folyó ágban. Tovább haladva több vízi madarat is láttunk, majd egy kisebb gáton kellett átemelni a csónakokat. A túravezető csőbe is húzott minket, így tudtunk beevezni az már említett holtágba. Innét kievezve tovább haladtunk, ide-oda vándoroltunk a különböző ágak közt, majd egy nagyobb átereszen is átvittük a csónakokat. Ez után egy egész csapatnyi hattyút zavartunk föl a vízről, akik nagy hangosan, hullámzó nyakakkal húztak el mellettünk. Ezt követően már csak egy kis szakaszt kellett megtenni, és már vissza is érkeztünk a kiindulási helyünkhöz. Ezt a mi csónakunk (Anna, Katzer, Zudi) azzal ünnepelte meg, hogy össze-vissza fröcsköltük egymást evezés közben mókából, de szerencsére a "tervbe vett" beborulás elmaradt. Leadtuk a cuccokat, elbúcsúztunk a vezetőnktől, majd birtokba vettük a csónakház melletti játékokat (mászófal, trambulin, hinta, lengőteke). Itt jó hosszan elszórakáztunk, majd ellátogattunk a Dunakiliti Vízlépcsőhöz, ami igen látványos volt. Elsétáltunk egy átereszhez is, majd hazaindultunk, mert már igen-igen éhesek voltunk. Az este gigantikus grillpartit csaptunk, rácson illetve boronatárcsán sütött húsokkal és vegyes zöldséges körettel lakott jól a társaság. Eközben a füstmérgezés különböző stádiumait is könnyen dokumentálni lehetett a csapaton, de, aki nem döglött ki ezektől a megpróbáltatásoktól, az még némi alkohollal is szétcsapatta az estét, majd lassan mindenki elszenderedett
Vasárnap kissé bágyadtan-álmosan indult a reggel, ennek megfelelően jó későn tudtunk csak elindulni a házból az utolsó úticél felé: Ausztria közeli hegyeiben terveztünk egy kisebb kirándulást. Eredetileg via ferrata túrára gondoltunk, de ezt gyorsan módosítottuk a mostoha időjárási körülmények miatt. Végül egy Pisti által javasolt szurdoktúrát tettünk meg. A túra kezdetén egy patakmederben haladtunk, itt extra különlegessége volt, hogy a korábbi és az aznapi esőzések miatt annyi víz folyt az ösvényeken, hogy különleges kihívást jelentett a patak többszöri áthágása és kerülgetése. A túra felénél egy nagy vízesést is láttunk, páran felülről is megnéztük, de ez csak kis kitérő volt. Följebb pedig beértünk a sziklák közé, ahol mély szurdokot vágott a patak, itt már létrák és láncok is segítették az előrejutást. Útközben kisebb-nagyobb barlangok, illetve kötelek és sziklamászó terepek is elébünk kerültek. A legdurvább próbatétel a túrának viszonylag a végén állt elénk: egy létra, melyen keresztül egy vadul dübörgő vízesés zúdult lefelé. Ezt a bátrabbja (sorrendben Zudi, Katzer és Tamás) megmászta, ketten (Joe és FA) a susnyáson át kerülte meg, míg a csapat többi tagja a párhuzamosan a szurdok tetején futó ösvényig kapaszkodott föl, és így jöttek tovább fölfelé. A szurdokban még egy-egy kisebb vízesésen át kellett kapaszkodni, majd a végén egy kisebb tisztásra kiérve találkoztunk a párhuzamos ösvénnyel és azon a kevésbé bevállalós társainkkal. Itt kisebb lélekmelengetés céljából csokoládé fogyasztása és folyékony nagykabátok fölvétele volt a programunk, majd lefelé indultunk a szurdok melletti ösvényen. Egy csodaszép ívelő fahídnál kisebb kitérőt tartott a csapat, majd visszaérve az autókhoz ki-ki igyekezett minél szárazabban felöltözni a hazaútra. Út közben még egy osztrák McDonaldsot is útba ejtettünk, mivel vasárnap este csak ezt találtuk, ami kellőképp meleg, kellőképp ételszerű és kellőképp gyors kiszolgálást nyújt. A kocsiban lakmározva léptük át a határt, majd még egy utolsó megálló után elbúcsúzott a két autó és ki-ki a saját tempójában és útvonalán ért végül haza.
A hétvége képei egy galériában: http://cavekids.hu/index.php/pictures/photos/szigetkoz-ausztria-2014#1
Videó a hétvégéről: